2014. május 11., vasárnap

Léna és Soma

Közeledett a kiállítás napja. Volt a fejemben egy kép a szeplős kislányról, de úgy tűnt, semmi esély lefotózni, túl rövid az idő. Még azt sem tudtam, hogy ki legyen az. Aztán egyik kedden Zsófimat elvittem rajz órára - ahogyan az már lenni szokott -, és nekiszegeztem Évinek a kérdést: beleegyezne, hogy a kislányáról, Lénáról készítsek egy fotósorozatot? Ő készséggel igent mondott.


Eljött a nagy nap. A szelíd Léna öltözéke kiemelte gyönyörű vörös hajának színét. A kezdeti félénkséget ötletek sora és lelkes szereplés követte. Halk hangon szinte súgta, mit talált ki, s már rohant is a kert egyik feléből a másikba, nyomában a nagy foltos kutyával, Mákossal. 







Íme Soma, a tesó! Rövid időn belül szépen elvonult. A fotózás amolyan lányoknak való mulatság - gondolhatta magában. Komoly munkában kaptam lencsevégre, a homokból épített birodalmat. Válla fölött megcsillant a nap, mely még inkább kiemelte arcának finom ívét. 















Két fantasztikus gyermekkel múlattam az időt, s egy kiállítási képpel is gazdagodtam, mely lenyomata annak a varázslatnak, ami hatalmába kerített a szeplők tengerében azon a kedves délutánon. Köszönet érte!