Ha már eddig is a fogadtatásomról írtam, most miért ne tegyem ugyanezt? Domi úgy megörült jöttömnek, hogy a nyakamba ugrott...
Amikor még csak a távolból láttam egy eltökélt, kedves kis fiúcskát, amint felém rohan a törpelábakon, biztonságban éreztem magam, de amikor rájöttem, hogy a féket "leszerelték", komolyan aggódni kezdtem, nem ok nélkül. Domival a földön találtam magam, s harsány kacaj ütötte meg fülemet. A kis gézengúzok még vagy fél órán át rohangáltak - mert persze Dorka sem maradhat ki a csudi jóból - mire lassulni kezdtek. Ekkor megkezdődhetett a fényképezés. Volt itt kérem minden! Plüssállat-bemutató, mézeskalács készítés, sőt, még gitáróra is! Ismét sokat tanulhattam a kellemes légkörben. Csók a családnak! <3
